A helyzet elvadult. Éles kések, dobócsillagok és egyéb, számomra beazonosíthatatlan suhanó fegyverek kereszttüzébe kerültem. Olyan gyorsan suhantak el mellettem, hogy nem volt időm megfigyelni melyiket ki dobta, s melyik kit sebzett meg, vagy talált szíven.
A suhanó halálhozók elől a földre vettem magam, s kúszni kezdtem. Az, hogy valaki rámtapos kevésbé fájdalmas opcióként lebegett a szemem előtt, szemben a halálos kimenetelű szíven szúrással, amihez aznap semmi kedvem nem volt. Ezért inkább meghúztam magam az egyik asztal alatt, s figyeltem ahogy nehéz testek zuhannak a padlóra.
Az egyik lány épp előttem esett össze, miután egy nagyobb méretű konyhakés - amit feltételezem az egyik fegyvertelen tag a pult mögött talált -, a gerincébe fúródott. Már azelőtt meghalt, hogy elérte volna a földet, ezért hát fennakadt szemeivel találtam szembe magam, miközben lassan a padló minden négyzetcentiméterét elérte a különböző testekből csordogáló, vagy épp vízesés módjára ömlő vér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése