Sötét, nyirkos éjszaka. Ha a félelem szó oly sok évvel nem veszett volna ki az aktív szókincsemből a bizalom és barátság szavak kíséretében, valószínűleg ezzel és ehhez hasonlatos szavakkal illettem volna azt bizonyos pillanatot, az azt követőket pedig talán még ezeknél is hangzatosabbakkal.
A cipőm talpa alatt néha megreccsent egy gally vagy zizegett néhány levél, de ezeket leszámítva az erdő néma volt.