Erdő

Sötét volt és hideg. Az erdő kihaltan, magányosan várt rám, hogy végre befogadhasson. Nem tétováztam. Magabiztosan haladtam előre, zsebemben a tőrrel, mely elhivatottságomat jelképezte. Már nem kellett sok hátra, hogy én is közéjük tartozzak, egy legyek velük.
A magas fák árnyékában biztonságban éreztem magam. Éjszaka nem sokan látogatták az erdőt, az átlag falusiak féltek a sötétben. Ők nem tudhatták, hogy az árnyak amiktől rettegnek, akár a hasznukra is fordíthatóak, segítségül hívhatóak a bajban. Ahogy a négy elem is, melyek meghatároznak minket.
Föld.
Tűz.
Levegő.
Víz.
Egytől egyik fejet hajtanak előttünk, ha azt kérjük. Nem ellenkeznek, nem lázadnak, teljesítik amit kérünk. Ahogy azt elvárjuk, ahogy azt kell.
Ahogy egyre beljebb jutottam az erdő sűrűjében, megpillantottam a halvány piros derengést, mely célom helyét jelölte. Nem téveszthettem el.
Szívem hevesebben kezdett verni, torkom összeszorult. Ökölbe szorítottam a kezem, mély levegőt vettem, s megszaporáztam lépteimet. Talán tíz méternyire lehettem a máglyától, mikor éles sikoly szelte ketté az erdő csendjét. Futásnak eredtem, s mikor kiértem a tisztásra, minden világossá vált.
Újabb sikoly, égett hús bűze, elkeseredett arcok, bosszúszomjas tekintetek.
A boszorkány máglyán három asszony égett. Mindegyikük falubeli, mindegyikük boszorkány. A tanítóim, pártfogóim, társaim. A többi boszorkány felszegett állal várta a sorsát. Nem menekültek nem tiltakoztak. Átható pillantással figyelték társaik halálát, beletörődve sorsukba.
Megzavarodva figyeltem a jelentet, nem vettem észre, hogy körbe vettek. Hárman ugrottak rám, teljesen felesen. Tudtam, hogy megpecsételődött a sorsom. Nem tiltakoztam, már akkor beletörődtem, mikor megéreztem az égett hús szagát. Tudtam, hogy ez a sors vér rám is.
A három férfi közül az egyik durván megütött, míg másikuk összekötözte a kezeimet, majd a többiek kómellé vezetett.
A boszorkány égetést tartó falusiak arcát fekete kendő takarta. Nem lehetett felismerni őket.
Rettegtek a bosszútól.
Míg a boszorkányok szemében bosszúvággyal szennyezett nyugalom csillant, addig az égetőkében nyugtalan félelem. Volt aki teljes testében remegett, többen befogták a fülüket, hogy ne hallják a halál sikolyokat, s voltak akik még a fejüket is elfordították. Nem bírták elviselni a látványt, vagy lehet, hogy csak nem tudtak megbirkózni a tudattal, hogy részt vettek ebben a borzalomban.